Ételek

A középkori emberek étkezési szokásait tanulmányozva kiderül: eleink lényegesen egyoldalúbban táplálkoztak a maiaknál. Főzeléket alig ettek, kevesebb volt a tésztaféle, de jóval több hús fogyott és rengeteg leves. A régiek temérdek fűszert használtak.

A középkorban már megkülönböztették a finom kenyeret és a zsemlét. A legszegényebbek fekete kenyeret fogyasztottak, amelyet már az is megkülönböztetett a fehértől, hogy nem padokon, hanem a földön, gyékényről árulták. Ekkori kenyerünk kovásztalan lepény volt, amelyet nagyméretű, lapos cseréptálakban sütöttek. A XV. század elején már különböző – fonott, kerekes, tikmonyos, azaz tojásos és kürtős kalácsot is – sütöttek.

A XV. századtól egyre nagyobb mennyiségben fogyasztottak szárnyasokat, ezek közül a leggyakrabban a lúd, kacsa, tyúk, páva és a pulyka került az asztalra. A vadak közül a legkedveltebb a szarvas, az őz, a vaddisznó és a nyúl volt, míg a vadmadarak közül a tőkésréce és a fogoly „vezetett”. A húsokat főként bő, fűszeres lében szolgálták fel, ízesítésre szegfűszeget, gyömbért, fahéjat, sáfrányt, borsot és szerecsendiót használtak. Húsételeink közül természetesen a halak sem hiányozhattak, a csukák, harcsák és pontyok mellett nagy kedvenc volt a víziborjúnak is nevezett viza, emellett eleink a ma kicsit szokatlan éti csigát, az osztrigát és a tengeri fésűskagylót sem vetették meg. Az édességek csak a XV. században terjedt el.