Gótika - általános
A Romanika mellett a másik jellemző stílus a Gótika, melyben a csúcsíves boltozat dominál, a formák elvékonyodnak és "az ég felé törnek".
A "gót stílus" becsmérlő kifejezés volt, egyenértékű a barbárral azok előtt, akik számára a görög művészet volt a mérvadó.
Időben nehéz elhatárolni, mert Franciaország központi területén már a XII. század végétől kezdve épültek nagy katedrálisok - pl.: Notre-Dame, Saint-Denis -, amikor Európa többi részén még javában virágzott a Romanika.
A nagyirányú építkezések a királyi hatalom és a polgárság megerősödésével is összefüggtek. A falak terhelését felszabadította a csúcsíves keresztboltozat, így magas, ablakokkal áttört falú, jól megvilágított terek jöhettek létre.
Aquinói Szent Tamásnál pl. a szépség alkotórészei, a tökéletesség (perfectio), az illő arányviszonyok (debita proportio) és a világosság (claritas). A sugárzást Isten visszfényének tartották.
A katedrális épülete egyfajta "összművészeti alkotás", melynek alárendeltjei a festett üvegablakok és a templom szobordíszei.
Az előkelő városházák és polgári lakóhelyek is gótikus stílusban épültek. A királyi vagy főúri székhelyek váraiban mind gyakoribbak a kényelemre és a hatalmi reprezentációra utaló jegyek. Az érett gótika gondolatvilágát áthatja a lovagi kultúra eszményei is - a harcias szellem, a jámbor vallásosság és a kifinomult szépérzék sajátos keverékeként.