Mindennapi élet

A középkor emberének élete sokban különbözött a mai ember életétől, de napjainkhoz hasonlóan életkörülményeiket alapvetően vagyoni helyzetük befolyásolta. A középkori népesség körülbelül 90 százalékát  a parasztság alkotta, (régiónként szűk határok közt eltérő volt ez az arány a kontinensen), a városi életforma - főként a középkor első harmadában - elenyésző mértékben terjedt el. Kijelenthető, hogy a középkori lakosság túlnyomó többsége vidéken élt. A városiasodás és ezzel együtt a polgárság megjelenése a középkor második felét - legtöbb helyen a korszak legvégét - jellemezte és eleinte csak bizonyos régiókat érintett, mint például Észak-Itália, Flandria, vagy Anglia.

Európa nagy részén főleg a középkor első felében a parasztság önmaga állított elő mindent amire szüksége volt. Azok a társadalmi elemek akik nem a földből éltek, hanem például kereskedtek, vagy valamilyen kézműves jellegű, iparos tevékenységből tudták magukat és családjukat eltartani csak a reneszánsz és humanizmus elterjedésének korában (14-15. századtól) képeztek társadalmi rétegként definiálható tömeget.  A korszak döntő többségét tehát a polgárság alig néhány százalékos aránya jellemezte.

A parasztok lakóházai többnyire nyomorúságos viskók voltak (vályog és fa kalyibák), bizonyos országokban (pl. Anglia) földbe vájt egy légterű "odúszerű" házak, melyekben a kémények kialakítása is csak a 11. századra valósult meg. Az ablakokban nem voltak üvegtáblák, csak legfeljebb juhhártya akadályozta meg, hogy bevágjon a szél, a hó és az eső. Az üvegablakok eleinte csak a templomokban jelentek meg a gótika korában. A polgárok házaiban, majd az egyszerű paraszti otthonokban csak sokkal később, az újkorban lett általános az üvegablak használata. (A nyugat-európai polgári házaknál a források szerint már az 1500 -as évek elején megjelentek üvegablakok.)

A társadalom alig 5-10% -át alkotó nemesség jelentős része kisebb nagyobb kővárakban élt, melyekben a 11. századtól szintén megjelent a kémény, és főnemesi családok hölgytagjai számára a külön szoba. A néhány százaléknyi papság egy része kolostorokban, a főpapság gazdag kúriákban vagy püspöki várakban élt.  A várlakók többsége azonban egyetlen nagy közös teremben evett és aludt, ahol a padlót szalmával szórták fel.