Ünnepek

A középkorban több mint kilencven ünnepnapot tartottak egy évben. A munkaszüneti napok közös jellemzője volt, hogy vidám szórakozással töltötték. A vasárnap, a szombat délután, az ünnepnapok előestéje a szórakozást szolgálta.

Vallási ünnepek, céhünnepek, családi ünnepek, királyi (állami) ünnepek követték egymást, melyek gyakran több napig is eltartottak. A karácsonyt december végétől vízkeresztig (12 napig) ünnepelték, a karnevál egy hétig, a húsvét is egy hétig tartott. Ünnepeik voltak: Bolondok ünnepe, Szamár ünnepe, keresztjáró napok, nyári Szent János nap (Szentivánéji), téli Szent János nap, két Szent Márton nap, Szent Szűz megtisztulásának ünnepe, Szent Kereszt fölmagasztalásának napja, Szent Dénes nap, Gyümölcsoltó Boldogasszony stb. Ha a király bevonult egy városba, ha keresztelőt, eljegyzést, házasságkötést ünnepelt a királyi család - mindez jó alkalom volt népünnepélyek rendezésére, szórakozásra. Egy-egy főnemes életének hasonló eseményei a birtokán élő nép számára jelentett ünneplést, szórakozást. A céhek ünnepén mindenki igyekezett túltenni a másikon pompában, találékonyságban. A temetés is alkalmas volt a különböző mulatságok tartására - ami nem volt mindig a jó ízlés szülötte. Az ünnepek jellegétől függött az ünnepek, felvonulások hangulata: az egyházi ünnepek alkalmával díszes körmenetet szerveztek, házak homlokzatát virággal díszítették, szőtteseket, szőnyegeket akasztottak ki, virágból, falombokból diadalkapukat készítettek és virágot szórtak a földre is.